orwell 1984 - európa kiadó 1989George Orwell művét nem sokkal megjelenése után olvastam. Pontosabban, miután az Európa kiadó 1989-ben megjelentette. (Volt egy korábbi kiadásai 1984-ben, de az nem került a kezembe, az is lehet, hogy az félig-meddig szamizdat könyv volt – de legalábbis Kárpátaljára nem jutott el.). Itt azt kellene írni, hogy nagy hatással volt rám, ami részben igaz is, de akkoriban már egyfelől szinte dömpinge volt a korábban hozzáférhetetlen műveknek, másfelől az események, az egész rendszerváltás történései érdekesebbek lettek az irodalomnál, úgyhogy a 1984 kicsit beleveszett az  idő sodrásába. De persze élvezettel olvastam, ha nem is akkorával, mint – maradva az utópiáknál – évekkel korábban Szathmári Sándor Kazohiniáját vagy akár Lackó Géza Holdbeli Dávid-ját. Ezek sokkal áttételesebb, finomabb irodalmi struktúrákat és módszereket alkalmazó művek. Az 1984 nekem túl nyers, túl direkt volt – persze egészen más lehetett ezt keletkezése évtizedében vagy a hidegháború idején olvasni. De 1989-ben én már nem nagyon akartam magam a diktatúrával riogatni.

Ezzel együtt Orwell regénye “természetesen” remekmű és megbecsült helyet kapott mind értékrendemben, mind könyvespolcunkon.

a könyv eltüntesének politikai körülményei
Orwell művének eltávolítása a feszült politikai helyzet miatt kellemetlen képzeteket keltett

Amióta nyilvánvaló, hogy Magyarországon a rendszerváltást követő két évtizeden épp hogy meggyökeresedni látszó demokráciát és szabadságot Orbán Viktor és bűnbandája alapjaiban kérdőjelezi meg és teszi tönkre, azóta elég sokan és sokszor emlegették már az 1984-et: az orwelliekre emlékeztető társadalmi viszonyok vannak kialakulóban.

A gyalázatos, a náci propaganda legvisszataszítóbb hagyományait időző plakátkampányról is sokaknak éppen ez a mű jutott eszébe. Egy sok hívet és még több érdeklődőt maga mögött tudó új párt nyilvános közösségi oldalán épp ennek a műnek az olvasását ajánlva megadta annak online elérhetőségét a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Valahogy felfigyelhetett erre a kiadó (észrevette egy emberük vagy megsúgták nekik) és homlokukra csaptak: de hát ennek a műnek a digitális terjesztése jogtalan! Le is szedették a MEK webfelületéről.

Ez a hirtelen támadt buzgóság rossz érzeteket keltett. A Nagy Testvér mintájára működi hatalmi apparátus információtiltásához, cenzúrájához hasonlítani a történteket persze túlzás, az online  könyv eltüntetése az elektronikus könyvtárból jogszerű volt – de hogy cirka tizenöt év után éppen most lett ilyen sürgős, az a kiadó részéről azért felveti az butgó szervilizmus gyanúját.

Ám az internet világa nem kifejezetten a szerzői jogok messzemenő betartásáról szól.

Ime:

Orwell 1984. A könyv ingyenes letöltése, online olvasása + hangoskönyv. A regény 2017-ig volt elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján, majd eltávolították

A lementés a Google tározójából történt, amely pár napig még őrzi az eltüntetett oldalakat.

google mentés - orwell 1984 letöltés
A Magyar Elektronikus Könyvár oldalát, s ezzel Orwell regényét 2017 május végén még betárazta a jó Google, így a könyv szövege még kimenthető volt

Kulcsszavak Google-kereséshez: bdk blog, közélet, nyilvánosság, internet, web,politika, george orwell, 1984, könyv letöltés ingyen, online hallgatás, hangoskönyv letöltése

Mivel már nem élek intenzív irodalmi-társasági életet, így egy-két személyes vagy inkább irodalmi blogomban inkább régebbi epizódok idézek fel Nagy múlt áll előttem címszóval. Ennek keretében nemrégiben azt az 1996-os írásomat tettem közzé, amelyet a Magyar PEN Club budapesti konferenciáján olvastam fel. Az írás elején egy epizódsort elevenítek fel a helyszín és a személyek megnevezése nélkül, leginkább csak azért, hogy bemutassam, a beavatatlan kisebbségi hogyan sodródik-vergődik a magyar irodalomban kialakul “oldalak” között, jószerével azt sem tudva, hogy ilyenek léteznek és egymással milyen éles ellentétben állnak. Holott 1996-ban a mostanihoz vagy akár csak a megtapasztalt tíz évvel ezelőttihez képest mesés volt a helyzet, hiszen ha nem is szívelték egymást az ellentétes táborokhoz tartozók, azért egy asztalhoz ültek és szóba álltak egymással. Volt indulat és volt harag, de nem volt ez a kérlelhetetlen ellenségeskedés.

Nos, a kis esszéfélémben leírt epizód első helyszíne Tokaj, a nevezetes Írótábor, amelynek legalább tucatnyi alkalommal szerencsém volt bentlakója lenni. A rendszerváltás után az Tokaji Írótábor nyitottságáról, befogadó jellegéről sokat lehetne írni (korábban a népi, egyben balos íróelvtársak konglomerációja volt), ám ez a nyitottság nem sokáig tartott: hamarosan a népi-nemzeti irányzat képviselői váltak hangadóvá, a liberális-urbánus vonulat írói sorra elmaradtak, még a 2000-es elejére a nacionalista, egyben antiliberális túlsúly nyomasztóvá vált. De a kilencvenes évek derekán még nem nem tartottunk itt.

A kölcsönös bemutatkozást és esetleg néhány udvariassági fordulatot („Láttam a kötetedet a könyvheti listán”) vagy tájékozódó kérdést („Te honnan is jöttél tulajdonképpen?”) követően a külhoni magyar író azt tapasztalja, hogy új ismerőse tesztelni kezdi. De nem irodalmi tájékozottságára kíváncsi, vagy arra, mivel is foglalkozik ez a szerencsétlen kívülrekedt, hanem arra, hogy melyik oldalon áll. A tesztelés alá vetett és alultájékoztatott bátor ismerkedő azonnal el is bátortalanodik, mert jószerivel azt sem igazán tudta, hogy vannak oldalak, s azokon rendíthetetlenül állni a magyar írónak felettébb kívánatos. Zavarában hablatyol hát valamit maradandó irodalmi értékekről vagy arról, hogy napok óta nem hallgatott rádiót, de ezzel csak maga alatt vágja a fát, mert most már óhatatlanul abba a gyanúba keveredik, hogy esetleg a rossz oldalon áll, s ezért sumákolja el az egyenes választ. Ha feltalálja magát és van egy kis szerencséje, még visszaszerezheti az iránta megrendült bizalmat azzal, hogy tanácsot kér: mégis, melyik oldal a jó, mert hogy ő esetleg akár… A gyanakvó ismerősben felébred a hittérítő, s jó alaposan beavatja a most már védenceként kezelt külhonit az oszthatatlan és egyetemes magyar irodalomba.

Az így kiokosított határon túli aztán elsodródik patrónusától s egy kis társaságban találja magát, ahol meg furcsán nézegetnek rá, amiért az előbb X. Y.-nal szóba állt. Ne tudná róla, hogy sötét alak, ilyen meg olyan múltja van, s különben is: a rossz oldalon áll?! De azért a kis külhoni rokon ne vegye a szívére a dolgot, legyen egészen nyugodt, mert ők majd a hóna alá nyúlnak, bevezetik az igazi irodalmi körökbe, csak előbb még isznak egy kis jófajta borocskát.

Újabb sodródás, újabb társaság, újabb okulás: miket mondhattak neked, te szegény, abban a bandában! Hát azok még csak nem is ugatják az irodalmat, kóklerkednek, blöffölnek, uralják a médiát, meglovagolják a kordivatot – de hát el lesznek ám seperve hamarost, már csak azért is, mert a rossz oldalon állnak, akárcsak X. Y.!

Nincs idő felocsúdni, mert valaki fülébe súgja a most már ismerkedni annyira nem is vágyó újoncnak: Q. Zs. szeretne vele beszélni. Aki aztán persze elmondja, mi fán terem az egyetemesség, ami már rég meg is valósult volna, ha sikerülne kirekeszteni belőle az egyik meg a másik társaságot, no és persze X. Y.-t, mert ezek mind-mind a rossz oldalon állnak.

Idézetből most elég ennyi, a terjedelmes teljes írás ehol olvasható:

Forrás: Kisebbségek kiváltsága


Táborok a magyar irodalomban – és a Tokaji Írótáborban. A népi nemzeti irányzat mint az írótábor meghatározó ideológiája és az urbánus-liberális írók távolmaradása. Ki melyik oldalon áll? – kisebbségiek kiváltsága, hogy nem sorolódnak be egyik táborba sem –  BDK írása, visszaemlékezése –  magyar irodalom, tokaji írótábor, politika és közélet, mindenes blog, személyes emlék, irodalmi élet

Bár nem akartam kiprovokálni, a Facebookon mégis erős indulatokat váltott ki a Vipera Nyúzba írt bejegyzésem Gyurcsány Ferencről. Főleg egy kárpátaljáról elszármazott idősebb úr szívóskodott sokat afféle Gyurcsány-fan módjára, úgy téve, mintha nem értené meg, milyen paradoxonra utaltam azzal, hogy ha  – szerintem – a demokratikus ellenzék pártjai elhatárolódnak Gyurcsánytól és nélküle próbálnak a kormányváltásra felkészülni, akkor szembesülniük kell azzal, hogy köreikben egyetlen olyan személyiség sem található, aki képes lenne Orbán Viktort legyőzni, ha viszont összefognak vele, akkor azzal kell szembesülniük, hogy Gyurcsány a legnagyobb akadálya a szavazok optimalizálásának.

Az első szembesülés roppant kínos, hiszen nem lehet könnyű belátni mondjuk a szocialista pártban, hogy egyetlenegy olyan karizmatikus politikust sem tudnak felmutatni Gyurcsány távozása óta, aki felkészültségben, szónoki készségekben, személyisége színességében, meggyőző erejében akár csak megközelítené a bukott miniszterelnököt. A párt utóbbi három elnöke legalábbis a legkisebb jelét sem mutatta kiemelkedő képességeknek. És nincs ez másként a kisebb pártoknál sem, hiába mondanak olykor vezető embereik okosakat vagy meredekeket, alapvetően mégis szürke figurák, akiknek a politikusi kalibere sokkal kisebb annál, semhogy országos vezetőnek bárki el tudná őket képzelni. Ezt ők maguk és párttársaik, szűkebb-szélesebb körű támogatóik akár belátják, akár nem, két választás már megmutatta, és félő, a harmadik is meg fogja, hogy esélytelenek bármiféle győzelemre, alkalmatlanok arra, hogy az egyre inkább magát bebetonozó Orbán-rezsim falán repedést üssenek.

A hozzászólók száma nem volt túl magas, de akik beszálltak, nem elégedtek meg egyetlen replikával. Volt aki a zsidózásig is eljutott, őt ezért, másvalakit a személyeskedés miatt kellett a disputából kizárnom. Mindeközben azt is érzékeltem, hogy az érveken alapuló vitára manapság még kevesebb lehetőség adódik, mint akkor, amikor napi gyakorisággal tettem közzé politikai, közéleti jegyzeteket valamelyik blogomban. Continue reading “A böszmeség diszkrét bája | Vipera Nyúz”