interaktiv digitális tábla finn iskolábanNyelvrokonainknál, a finneknél az oktatási rendszer és azon belül a nyelvoktatás sokban különbözik a régiónkban uralkodó, még mindig a porosz vaskalaposságot idéző rendszertől. Finnországban az iskolai oktatási rendszer sokkal lazább – mégis eredményesebb. Szokás azt emlegetni, hogy Magyarország a szomorú zsenik hazája, és ennek a véleménynek a kialakulásában alighanem a mindenkori Iskolának is szerepe van. Természetesen itt is zajlottak nagy átalakulások, most már sehol nincs olyasmi, mint amiről Ottlik Géza ír Iskola a határon c. regényében. A tanszabadság és az oktatási gyakorlat megengedő jellege terén azért van még mit tanulni a finnektől, ahol például  az első hat évben nincs osztályzás, és házi feladatot is csak elvétve kapnak a diákok.

Szegregáció nélküli oktatás

Magyarországon a legtöbb vita a szegrációról folyik, értve ezen akár etnikai (“cigányiskolák”, “cigány osztályok”), akár képességbeli (elit iskolák, kisegítő iskolák) diszkriminációt. Finnországban a gyerekeket nem szegregálják, a különböző képességű diákok együtt tanulnak, így itt van a legkisebb a különbség a legjobb és leggyengébb tanulók között.

Egy nemrégiben tanulmányútról hazatért barátom mesélte, hogy a finn iskolában, főleg alsóban gyakorlatilag nincs semmilyen tankönyv, de beiratkozáskor minden gyerek kezébe tabletet nyomnak.

Nyelvoktatás – kicsit másként

Svéd óra a finn iskolában. Nincs biflázás. A diákok azt kapják órán feladatnak, hogy nézzék már meg a laptopjukon, ma délután Stockholmban melyik moziban vetítik az  új Stars Track 4-t. És megtalálják. Holott (még) egy szót sem tudnak svédül. Egyikük kiguglizza, másikuk a Facebookon kér segítséget… Újabb feladat: és vajon svédül hogy hangzik, amit egy másik filmben Darth Vader mond, hogy Én vagyok az apád – lázas igyekezet, persze ezt is megtalálják. Fél év múlva gagyognak, egy év múlva folyékonyan beszélnek svédül.

Óra közepén az egyik kislány elfárad, a teremben kanapék vannak, lefekszik. A tanár csak annyit kérdez: a feladatot megoldottad? Hát persze. Akkor lécci küldd át a tabletedről a nagy digitális osztálytáblára. Aha, rendben van, itt ezt a betűt javíts ki, mutat a tanár lézerpálcájával a bal sarokba.

A digitális tábla természetesen alapfelszerelés minden osztályban. Aki nem tudná, az ilyen elektronikus iskolatábla olyan oktatási eszköz, mely egyesíti magában a hagyományos, krétával írható táblák, a vetítővászon, és az érintőképernyő funkcióit. A tanár saját laptopja monitorján  megjeleníti az órán szükséges anyagot, ez kivetítődik az interaktív tábla felületére. De a megjelenítésen túl az adott szövegen vagy képen dolgozhatunk, megváltoztathatjuk, megjegyzésekkel láthatjuk el. Mindaz, amit a digitális táblára rajzolunk, írunk, azonnal megjelenik a táblához kapcsolt számítógép monitorján is. Az interaktív táblát nemcsak a tanár kezelheti saját gépéről: ha jogosultságot kap rá, a tanuló is rákapcsolódhat, ez esetben az ő tabletjének az érintőkijelzőjévé válik a digitális interaktív tábla.

Amelynek finn neve a Google fordító szerint (de szerintem ez hibás): digitaalinen vuorovaikutteinen lauta, svédül pedig a gépi algoritmus szerint így van: digital interaktiv styrelse.

Forrás: Információs és kommunikációs technológiák az oktatásban | Laptop Szerviz

orwell 1984 - európa kiadó 1989George Orwell művét nem sokkal megjelenése után olvastam. Pontosabban, miután az Európa kiadó 1989-ben megjelentette. (Volt egy korábbi kiadásai 1984-ben, de az nem került a kezembe, az is lehet, hogy az félig-meddig szamizdat könyv volt – de legalábbis Kárpátaljára nem jutott el.). Itt azt kellene írni, hogy nagy hatással volt rám, ami részben igaz is, de akkoriban már egyfelől szinte dömpinge volt a korábban hozzáférhetetlen műveknek, másfelől az események, az egész rendszerváltás történései érdekesebbek lettek az irodalomnál, úgyhogy a 1984 kicsit beleveszett az  idő sodrásába. De persze élvezettel olvastam, ha nem is akkorával, mint – maradva az utópiáknál – évekkel korábban Szathmári Sándor Kazohiniáját vagy akár Lackó Géza Holdbeli Dávid-ját. Ezek sokkal áttételesebb, finomabb irodalmi struktúrákat és módszereket alkalmazó művek. Az 1984 nekem túl nyers, túl direkt volt – persze egészen más lehetett ezt keletkezése évtizedében vagy a hidegháború idején olvasni. De 1989-ben én már nem nagyon akartam magam a diktatúrával riogatni.

Ezzel együtt Orwell regénye “természetesen” remekmű és megbecsült helyet kapott mind értékrendemben, mind könyvespolcunkon.

a könyv eltüntesének politikai körülményei
Orwell művének eltávolítása a feszült politikai helyzet miatt kellemetlen képzeteket keltett

Amióta nyilvánvaló, hogy Magyarországon a rendszerváltást követő két évtizeden épp hogy meggyökeresedni látszó demokráciát és szabadságot Orbán Viktor és bűnbandája alapjaiban kérdőjelezi meg és teszi tönkre, azóta elég sokan és sokszor emlegették már az 1984-et: az orwelliekre emlékeztető társadalmi viszonyok vannak kialakulóban.

A gyalázatos, a náci propaganda legvisszataszítóbb hagyományait időző plakátkampányról is sokaknak éppen ez a mű jutott eszébe. Egy sok hívet és még több érdeklődőt maga mögött tudó új párt nyilvános közösségi oldalán épp ennek a műnek az olvasását ajánlva megadta annak online elérhetőségét a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Valahogy felfigyelhetett erre a kiadó (észrevette egy emberük vagy megsúgták nekik) és homlokukra csaptak: de hát ennek a műnek a digitális terjesztése jogtalan! Le is szedették a MEK webfelületéről.

Ez a hirtelen támadt buzgóság rossz érzeteket keltett. A Nagy Testvér mintájára működi hatalmi apparátus információtiltásához, cenzúrájához hasonlítani a történteket persze túlzás, az online  könyv eltüntetése az elektronikus könyvtárból jogszerű volt – de hogy cirka tizenöt év után éppen most lett ilyen sürgős, az a kiadó részéről azért felveti az butgó szervilizmus gyanúját.

Ám az internet világa nem kifejezetten a szerzői jogok messzemenő betartásáról szól.

Ime:

Orwell 1984. A könyv ingyenes letöltése, online olvasása + hangoskönyv. A regény 2017-ig volt elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján, majd eltávolították

A lementés a Google tározójából történt, amely pár napig még őrzi az eltüntetett oldalakat.

google mentés - orwell 1984 letöltés
A Magyar Elektronikus Könyvár oldalát, s ezzel Orwell regényét 2017 május végén még betárazta a jó Google, így a könyv szövege még kimenthető volt

Kulcsszavak Google-kereséshez: bdk blog, közélet, nyilvánosság, internet, web,politika, george orwell, 1984, könyv letöltés ingyen, online hallgatás, hangoskönyv letöltése

Milyen laptopot vegyek?

laptop vásárlás, notebook választás
Milyen laptopot vegyek?

Notbookot most éppen nem vettem, de nemrégiben megvásároltam a weblaptop.net domaint és laptop hardver eszközök tárgyában tematikus oldalakat és bejegyzéseket teszek közé az alá helyezett wordpress-blogban. Ezek célja: kulcsszavas kontextus biztosítása a később elhelyezendő hivatkozások számára. Hasonló témában a weblaptop.blog.hu domain alatti blogot is kifejezetten keresőmarketing céllal indítottam. Ezekből ki is található, mi a mostani SEO-projektum témája, melyek azok a kulcsszavak, amelyekkel egy bizonyos céloldalt jó Google-pozíciókhoz igyekszem segíteni.

A WP-blogban a Milyen laptopot vegyek? c. bejegyzés jelent meg, ez egyben a Hogyan válasszunk laptopot? c. sorozat I. része.

A cikk először azt veszi sorra, hogy Melyek a főbb laptop típusok? – ezekkel még a laptopválasztás előtt érdemes tisztába jönni annak érdekében, hogy a számunkra legmegfelelőbb eszköz kerüljön tulajdonunkba. A típusválasztásnál persze a hordozható számítógép ára is kulcsszerepet játszik. Nem árt tudni, hogy a notebook árát számtalan tényező befolyásolja: a gyártó vagy a modell piaci renoméja, a felhasználhatóság, a felhasznált anyagok minősége, a CPU típusa, a memória nagysága, a videokártya teljesítőképessége. A jó döntéshez a cikk szerint ismernünk kell a piacon található táskagépek típusait.

használt laptop vásárlás
A laptop típus kiválasztása mellet kérdés lehet, hogy új vagy használt laptopot vegyünk

Idézet a bejegyzésből:

Notebook választás: új vagy használt?

Mérlegelésünk során első helyen a notebook típusának kiválasztása álljon. Rendelkezésre állnak a piaci kínálatban kezdő kategóriás laptopok, fejlettebb üzleti modellek és univerzális hordozható készülékek – akár használtan vásárolhatunk ezekből a típusokból, de vehetünk erősebb, főleg videójátékok futtatására használt gamer laptopot. Egyre népszerűbbek a transzformer laptopok, amelyek a klasszikus notebook és a tablet erényeit egyesítik.

Forrás: Notebook választási tanácsok: Milyen laptopot vegyek?

A jövő laptopja – Extrém notebookok

Extrém laptopok az Indexen

A fent említett másik szakmai blogban nagy sikere volt A jövő laptopjait bemutató cikknek, ennek nemsokára folytatását is olvashatják az érdeklődők. Érdemes megjegyezni, hogy a blog bejegyzései rendszeresen kikerülnek az index.hu főoldalára, az index 2 ajánlóboxba. Így volt ez az extrém ellenálló képességű táskaszámítógépeket bemutató jegyzet esetében is. Mutatom is a képen. A nagy hírportál főoldalára való kikerülésnek a jelentősége nem csupán az, hogy rengeteg olvasót hoz (tízezres nagyságrendben), hanem az is, hogy a főoldalról a saját blogunkra mutató link növeli webegységünk internetes presztizsét, az adott témában való illetékességét – és nem utolsó sorban linkerejét. Amit aztán részben továbblehet adni – kulcsszavas hivatkozások révén – az adott SEO-projektumban támogatott céloldalnak. Ez a módszer lényegében egyfajta speciális tartalommarketing tevékenység, hiszen a létrehozott minőségi tartalom révén szerzünk olyan online potenciált, amellyel aztán keresőmarketing munkát tudunk végezni.

Idézett a tízezernél több látogatót vonzó posztból:

Milyen laptop járja, amikor robbanó repülőgépből egy aktív harci zónába ugrunk ki?Extrém ellenálló-képességű laptopok extrém helyzetekre. Az itt bemutatott robusztus számítógépek komoly ellenálló-képességgel rendelkeznek. Miért van rájuk szükség? A modern laptopoknak nehéz életük van. Eldobható…

Forrás: A legkeményebb extrém laptopok – Top weblap

Milyen laptopot vegyek, ha csak játékra kell? Gamer laptop vásárlás előtti tanácsok. Első a helyes típus választás. Extrém notbookok bemutatása a weblaptop blog cikkében. Tartalommarketing. A jövő számítógépei. Google kulcsszavak: seo honlap optimalizálás, online marketing, web, keresőmarketing, extrém, noteszgép vásárlás, géptípus választás, tartalommarketing eljárások

Élted volt regénye, Balla D. KárolyAzt hinnénk, nincs nagyobb öröm s nagyobb gyötrelem, mint elkezdeni egy könyvet. Akár megelőzi hosszas készülődés, akár nem: a kezdés gesztusa, gondolnánk, felülmúlhatatlan. Az olvasó számára is; írónak meg kiváltképp. A rossz indítás ugyanis mindent elronthat, egy jól eltalált kezdő mondat viszont lendületet adhat, akár ezer oldalakra szólót.

            Ám mégis: a kezdésnél akad izgatóbb, felkavaróbb, katartikusabb mozzanat: az abbahagyásé. Nem, ne a jól kigondolt lezárásra gondoljunk: abban nincs semmi különös, annál is kevésbé, mert érdemlegesen befejezni, beláthatjuk, egyetlen művet sem lehet. Az alkotónak alig van választási lehetősége: a happy end vagy a szomorú vég túl olcsó megoldás, ami meg a kettő között adódna, az épp semlegességében érdektelen; az így vagy úgy elkötött szálak mozdulatlanná béklyózzák a könyv még élő energiáit, az esetleg szándékosan nyitva hagyott kérdések pedig, mutatja a tapasztalat, inkább idegesítőek, semmint izgatóak. Marad még megoldásként az utolsó sorokra tartogatott váratlan fordulat, amely azonban ritkán sül el jól; gyakrabban sehogy, de leginkább rosszul: amit nem sikerült száz oldalakon színéről visszájára, fonákjáról egyik s másik oldalára jól megforgatni, azon egy schlusspoénnak szánt svédcsavar nem sokat segíthet. A nyárson rosszul forgatott grillcsirkét sem lehet az utolsó pillanatban egy kézigránáttal ehetővé sütni. Bárhogy is tesz tehát az író: a lezárás aktusa az írásmű halálát jelenti.

            Regénynek megkegyelmezni csak sorozatos abbahagyással lehet.

            Nos, ez itt éppen egy ilyen, egy életben hagyott regény.

(1997)


Felújítottam néhány régi weboldalamat; ezek eredetileg egy nagyon fapados rendszerben készültek: nehézkes a navigálás, a Google alig lát valamit a szövegekből a keretes konstrukció miatt. A legtöbb helyen sok elavult link szerepelt, ezeket töröltem, illetve újakat tettem fel. A könyvtár-rendszerben is voltak üres szintek, ide betettem egy-egy index file-t, és persze ezekre tartalmat is el kellett helyeznem. Így lett például egy új könyves oldalam az eddig üres http://hhrf.org/ungbereg/konyv/ könyvtárban.

Mivel pedig könyveim többségének van saját weblapja az interneten, ezt az utólag betűzött szájtot az Élted volt regénye című opuszomnak szántam. A könyvet bemutató szövegek írása közben jöttem rá arra, hogy valószínűleg ennek a regénynek a megírása volt legnagyobb írói élményem. Kagyarítottam is belőle egy posztot.

…látszólag egy regény megírásának pontos algoritmusa, ugyanakkor egyáltalán nem alkalmas arra, amire valónak látszik. Illetve nem is látszik, merthogy valahol a szöveg funkcionális pontján le is leplezi magát.A minap arról beszélgettünk Évával, milyen élményeink fűződnek az írói munkához.…

Forrás: Írói élmény: Élted volt regénye

Az UngParty Blogfő elkezdte közölni 20 évvel ezelőtti naplójegyzeteimet. A folyamat pontos késleltetéssel történik, vagyis 2017 januárjában az 1997 januári jegyzetek kerültek fel, februárban majd a húsz évvel korábbi februáriak. Az önreprodukció 2016 decemberében indult, ugyanis 1996 végén kezdtem újra rendszeres naplóírásba korábbi kamaszkori próbálkozásaim után. Ez még az internet előtti korszak volt – már számítógépen írtam, de világhálós megjelenésre még nem számítottam, szabályos blogolásba csak 2002-ben kezdtem.

Újraközlési akcióm egy szélesebb projekt része. Mivel a régi UngParty egy igen primitív fapados webrendszer volt, a Google nem igazán teszi lehetővé a benne való tartalomkeresést, így 2000 és 2005 között webmagazinként működő rendszer értékesebb részeit apránként átemelem az ungparty.net alá, s mivel ennek a rendszernek volt a része netnaplóm is UngParty Manzárd néven, így ezek a jegyzetek is átjönnek a sorozat viszont hiányos lenne a netkorszak előtti naplók nélkül, ezért találtam ki, hogy ezeket meg két évtizedes késleltetéssel publikálom. A bevezető oldalon erről ezt írom:

Mivel naplót 1996 végétől kezdtem írni (újra) rendszeresen, ennek egy-egy havi megrostált anyagát utólagosan kronologikus sorrendben később szintén feltettem a fapados Manzárdra, így a webkorszak előtt és alatt keletkezett naplójegyzetek közti vízválasztó lényegében meg is szűnt. A Manzárdon egységes, jól bejárható, nyílt végű naplófolyam állt össze.

Az első 10 év anyaga kompakt egészet alkotna, ha közben formailag többször át nem alakult volna és más-más alkönyvtárba nem költözött volna a naplóm

–  ráadásul néha úgy, hogy más-más besorolást kapva más-más főoldal alá költöztettem az aktuális folyamot, emiatt 2004-5-től már alig lehet követni. Tetézi az átláthatatlanságot, hogy egyre inkább szerteágazott naplóírásom, lévén tényleges blogolásba kezdtem közösségi szájtokon: előbb a NolBlogon, majd a Blogtéren (ezek azóta megszűntek). A bejegyzések javát ugyan feltettem fapados Manzárdomra is, de naplóírásom kezdett szétfejlődni. Lett külön kekecblogom, Kárpátalja-blogom, személyes naplónoteszem, könyvesblogom, pirézblogom, írói oldalam, külön webmagazinom… A hangsúly eltolódott az eredeti Manzárdról, különösen attól kezdve, amikor a Blog.hu rendszerében indított webhely lett a napi frissítésű főblogom…

Az 1996-os decemberi naplóból:

Az ősz folyamán befejeztem Szembesülés c. hiány-regényemet, és a Belvárosi Könyvkiadó ki is akarja adni; de persze csak akkor, ha valamelyik alaptól nyernek rá pénzt. A Nemzeti Kulturális Alap mostani pályázati fordulójában bíztak, de egyelőre nem kaptam semmi biztató értesítést. Ha nem sikerült, jövőre újra próbálkoznak, ígérték. A regény, ha egyáltalán annak nevezhető, eléggé sajátos valami. Amennyire sürgetném a megjelenését, annyira késleltetném is: megjelenése után ugyanis hatalmas sértődések várhatók – főleg családon belül. Hiába alkalmaztam többszörös áttételt, hiába szól nagyjából az egész arról, hogy azt a regényt miért nem tudom megírni, még ez is indulatokat kavar majd. Nagy paradoxona életemnek, hogy épp legalapvetőbb emberi élményemet nem írhatom meg, mert tekintettel kell lennem bizonyos (túlzott) érzékenységekre. Így hát a zeuszi hatalommal szembeszegülő Agamemnon és a lojalitását túllihegő Egiszthosz konfliktusáról írok, illetve arról, hogy ez az ellentét hogyan képeződik le Oresztész pszichéjében, aki a három alakban feltűnő Elektra révén kényszerül szembesülésekre. A mitológiának némileg fittyet hányva Oresztész és Elektra nem testvérek, egyikük Egiszthosz, másikuk Agamemnon gyermeke, és szerelmük bontja ki mindazt, amit fentebb „legalapvetőbb emberi élményem”-nek neveztem.

Részlet a7 1997. januári bejegyzésekből:

A magamnak írás nem köznapi, hanem alkotói tevékenység. Vérbeli író egy idő után nem tud csak úgy írni. Műalkotást hoz létre, mihelyst betűket rak egymás mellé, bármi is legyen ennek eredménye. A hozzáállása, a maga és műve iránti igénye minőségileg különbözik a csak úgy íróétól. Ez a másfajta igény nyomja rá bélyegét arra a naplóra is, amelyet esetleg nem szán publikálásra, és ugyanez az igény teremt formát, stílust, írói egyéniséget. Csak magának írja naplóját – de mégis igyekszik jó mondatokat illeszteni egymás mögé, szemléletes észrevételeket tenni. Nem akar pongyolán fogalmazni, kerüli a szóismétléseket, belejavít a már leírtakba – azaz munkál benne a műgond. Aki megismerte a szó súlyát, az többé nem tudja ezt a nemes terhet letenni.

A jegyzetek automatikusan kilistázódnak a bevezető oldalra, akit érdekel, innen pásztázhat: Continue reading “Nagy múlt áll előttem”

Interjút készített velem ősi virtuális barátom, Cseke Gábor. Annak idején Andrassew Iván közös ismerőseiként kerültünk blogbarátságba, később voltak közös digitális akcióink, közreműködött többek között Tejmozi című multikulti szövegjátékom első fázisában, amikor is idegennyelvű szerzők magyarra még le nem fordított prózaműveiből kértem egy-egy mondatnak magyarra tolmácsolását ismerőseimtől. A Gábor által fordított Anna Blandiana-mondat egyik meghatározó pillére lett későbbi novellámnak.

Most egy kerek évforduló közelgő bekövetkezése után keresett meg és tett fel kérdéseket. Én meglehetősen terjedelmes választ írtam mindegyikre, olyikra afféle kisesszé formájában válaszoltam. Ami érthető is, ha elárulom, hogy az egyik kérdése a halálhoz való viszonyomat firtatta, illetve virtuális öngyilkosságom körülményeit tudakolta. Nem állhattam meg, hogy ennek a virtuális aktusnak a teljes filozófiáját elővezessem. Ez egyben jó alkalom volt arra, hogy valami mást is bemutassak, jelesül azt, egyfajta intellektuális szlengben írt mondataim miért köszönnek vissza más-más műveimben és hogyan ígyekszem egyfelől pontos jelentést tulajdonítani mindennek, amit elővezetek ezen a bölcsészkedő tolvajnyelven, másrészt pedig ezt a nyelvet kissé ki is karikírozom.

Erről a folyamatról is hosszan írtam, mivel Gábor rákérdezett, nem idegenítem-e el az olvasót olyan kifejezésekkel, mint halálkontextus, recepció, önprezentáció, szuicid satöbbi. Megnyugtattam, nem volt ez mindig így, csak azóta írok, amióta megértettem, hogy a beavatatlanok éppen azért rekednek kívül a posztmodern értelmezési tartományon, mert a tradicionalitás mint kulturális megelőzöttség a kollektív tudatalatti szétsugárzódása révén kisajátító jelleggel lényegül rá az újonnan születő szubsztanciákra és ezzel felszámolja, rájuk nézve érvénytelenné teszi a nyelvi szubszidiaritás elvét.

Mivel már nem élek intenzív irodalmi-társasági életet, így egy-két személyes vagy inkább irodalmi blogomban inkább régebbi epizódok idézek fel Nagy múlt áll előttem címszóval. Ennek keretében nemrégiben azt az 1996-os írásomat tettem közzé, amelyet a Magyar PEN Club budapesti konferenciáján olvastam fel. Az írás elején egy epizódsort elevenítek fel a helyszín és a személyek megnevezése nélkül, leginkább csak azért, hogy bemutassam, a beavatatlan kisebbségi hogyan sodródik-vergődik a magyar irodalomban kialakul “oldalak” között, jószerével azt sem tudva, hogy ilyenek léteznek és egymással milyen éles ellentétben állnak. Holott 1996-ban a mostanihoz vagy akár csak a megtapasztalt tíz évvel ezelőttihez képest mesés volt a helyzet, hiszen ha nem is szívelték egymást az ellentétes táborokhoz tartozók, azért egy asztalhoz ültek és szóba álltak egymással. Volt indulat és volt harag, de nem volt ez a kérlelhetetlen ellenségeskedés.

Nos, a kis esszéfélémben leírt epizód első helyszíne Tokaj, a nevezetes Írótábor, amelynek legalább tucatnyi alkalommal szerencsém volt bentlakója lenni. A rendszerváltás után az Tokaji Írótábor nyitottságáról, befogadó jellegéről sokat lehetne írni (korábban a népi, egyben balos íróelvtársak konglomerációja volt), ám ez a nyitottság nem sokáig tartott: hamarosan a népi-nemzeti irányzat képviselői váltak hangadóvá, a liberális-urbánus vonulat írói sorra elmaradtak, még a 2000-es elejére a nacionalista, egyben antiliberális túlsúly nyomasztóvá vált. De a kilencvenes évek derekán még nem nem tartottunk itt.

A kölcsönös bemutatkozást és esetleg néhány udvariassági fordulatot („Láttam a kötetedet a könyvheti listán”) vagy tájékozódó kérdést („Te honnan is jöttél tulajdonképpen?”) követően a külhoni magyar író azt tapasztalja, hogy új ismerőse tesztelni kezdi. De nem irodalmi tájékozottságára kíváncsi, vagy arra, mivel is foglalkozik ez a szerencsétlen kívülrekedt, hanem arra, hogy melyik oldalon áll. A tesztelés alá vetett és alultájékoztatott bátor ismerkedő azonnal el is bátortalanodik, mert jószerivel azt sem igazán tudta, hogy vannak oldalak, s azokon rendíthetetlenül állni a magyar írónak felettébb kívánatos. Zavarában hablatyol hát valamit maradandó irodalmi értékekről vagy arról, hogy napok óta nem hallgatott rádiót, de ezzel csak maga alatt vágja a fát, mert most már óhatatlanul abba a gyanúba keveredik, hogy esetleg a rossz oldalon áll, s ezért sumákolja el az egyenes választ. Ha feltalálja magát és van egy kis szerencséje, még visszaszerezheti az iránta megrendült bizalmat azzal, hogy tanácsot kér: mégis, melyik oldal a jó, mert hogy ő esetleg akár… A gyanakvó ismerősben felébred a hittérítő, s jó alaposan beavatja a most már védenceként kezelt külhonit az oszthatatlan és egyetemes magyar irodalomba.

Az így kiokosított határon túli aztán elsodródik patrónusától s egy kis társaságban találja magát, ahol meg furcsán nézegetnek rá, amiért az előbb X. Y.-nal szóba állt. Ne tudná róla, hogy sötét alak, ilyen meg olyan múltja van, s különben is: a rossz oldalon áll?! De azért a kis külhoni rokon ne vegye a szívére a dolgot, legyen egészen nyugodt, mert ők majd a hóna alá nyúlnak, bevezetik az igazi irodalmi körökbe, csak előbb még isznak egy kis jófajta borocskát.

Újabb sodródás, újabb társaság, újabb okulás: miket mondhattak neked, te szegény, abban a bandában! Hát azok még csak nem is ugatják az irodalmat, kóklerkednek, blöffölnek, uralják a médiát, meglovagolják a kordivatot – de hát el lesznek ám seperve hamarost, már csak azért is, mert a rossz oldalon állnak, akárcsak X. Y.!

Nincs idő felocsúdni, mert valaki fülébe súgja a most már ismerkedni annyira nem is vágyó újoncnak: Q. Zs. szeretne vele beszélni. Aki aztán persze elmondja, mi fán terem az egyetemesség, ami már rég meg is valósult volna, ha sikerülne kirekeszteni belőle az egyik meg a másik társaságot, no és persze X. Y.-t, mert ezek mind-mind a rossz oldalon állnak.

Idézetből most elég ennyi, a terjedelmes teljes írás ehol olvasható:

Forrás: Kisebbségek kiváltsága


Táborok a magyar irodalomban – és a Tokaji Írótáborban. A népi nemzeti irányzat mint az írótábor meghatározó ideológiája és az urbánus-liberális írók távolmaradása. Ki melyik oldalon áll? – kisebbségiek kiváltsága, hogy nem sorolódnak be egyik táborba sem –  BDK írása, visszaemlékezése –  magyar irodalom, tokaji írótábor, politika és közélet, mindenes blog, személyes emlék, irodalmi élet

Bár nem akartam kiprovokálni, a Facebookon mégis erős indulatokat váltott ki a Vipera Nyúzba írt bejegyzésem Gyurcsány Ferencről. Főleg egy kárpátaljáról elszármazott idősebb úr szívóskodott sokat afféle Gyurcsány-fan módjára, úgy téve, mintha nem értené meg, milyen paradoxonra utaltam azzal, hogy ha  – szerintem – a demokratikus ellenzék pártjai elhatárolódnak Gyurcsánytól és nélküle próbálnak a kormányváltásra felkészülni, akkor szembesülniük kell azzal, hogy köreikben egyetlen olyan személyiség sem található, aki képes lenne Orbán Viktort legyőzni, ha viszont összefognak vele, akkor azzal kell szembesülniük, hogy Gyurcsány a legnagyobb akadálya a szavazok optimalizálásának.

Az első szembesülés roppant kínos, hiszen nem lehet könnyű belátni mondjuk a szocialista pártban, hogy egyetlenegy olyan karizmatikus politikust sem tudnak felmutatni Gyurcsány távozása óta, aki felkészültségben, szónoki készségekben, személyisége színességében, meggyőző erejében akár csak megközelítené a bukott miniszterelnököt. A párt utóbbi három elnöke legalábbis a legkisebb jelét sem mutatta kiemelkedő képességeknek. És nincs ez másként a kisebb pártoknál sem, hiába mondanak olykor vezető embereik okosakat vagy meredekeket, alapvetően mégis szürke figurák, akiknek a politikusi kalibere sokkal kisebb annál, semhogy országos vezetőnek bárki el tudná őket képzelni. Ezt ők maguk és párttársaik, szűkebb-szélesebb körű támogatóik akár belátják, akár nem, két választás már megmutatta, és félő, a harmadik is meg fogja, hogy esélytelenek bármiféle győzelemre, alkalmatlanok arra, hogy az egyre inkább magát bebetonozó Orbán-rezsim falán repedést üssenek.

A hozzászólók száma nem volt túl magas, de akik beszálltak, nem elégedtek meg egyetlen replikával. Volt aki a zsidózásig is eljutott, őt ezért, másvalakit a személyeskedés miatt kellett a disputából kizárnom. Mindeközben azt is érzékeltem, hogy az érveken alapuló vitára manapság még kevesebb lehetőség adódik, mint akkor, amikor napi gyakorisággal tettem közzé politikai, közéleti jegyzeteket valamelyik blogomban. Continue reading “A böszmeség diszkrét bája | Vipera Nyúz”

google seo-szakértőA címben feltett kérdésre a Goggola Önagysága most már évek óta az én oldalamat hozza első találatként. Ami persze nagyon szép és jó. Ami azonban sajnálatos, hogy a puszta SEO szakértő kulcskifejezésre már nem én vagyok az első. Már. Merthogy voltam korábban, még ám hónapokig. Aztán irtózatosan nagy csúfság történt: egy valódi szakértő honlapja került az első helyre. Amiből következik, hogy én nem vagyok valódi? Hát… Talán valóban nem.

Igaz ugyan, hogy a SEO-szakmát egyetemen nem tanítják, így valószínűleg senki ember fiának nincs arról diplomája, hogy ő a keresőoptimalizálás szakembere lenne. Viszont ha ilyen szakképzettség nem létezik, akkor akár én is… Illetve hát – és ezért nem gondolom magam mégse nem amannak – vannak rokonszakmák. Aki például marketing szakon az online marketingre szakosodott, az valószínűleg tanult valamit a keresőmarketing tudományáról is. S ha elfogadjuk, hogy a SEO a SEM része, akkor ennek az online marketinges szakinak végül is van papírja arról, hogy ért ehhez a dologhoz. De attól, hogy tanulta, és tudja, mi fán terem, még egyáltalán nem biztos, hogy végezni is tudja ezt a munkát. Merthogy ehhez nem elég a tudás, hanem eszközökre és készségekre is szükség van. Ezeket az eszközöket nem lehet üzletben megvenni, a készségeket még kevésbé.

Az én eszközeim között első helyen egy 2000 óta épülő gigantikus webrendszer áll. A jelző persze túlzó, de ahhoz képest, hogy ez egy magánember hobbibirodalmaként jött létre, valóban hatalmas. 2006-ig úgy építettem, hogy a SEÓról sajnos semmit nem tudtam, hogy a régi rendszereim egy részét a keretes )frame( megoldások miatt a Google nem is igazán tudja olvasni. 2004-től már külső blogokat is használni kezdtem, ezek jobban bejárthatók voltak a keresőrobotok számára, viszont mostanra az a három nagy szolgáltató megszűnt, ahol a rendszeres blogolást vittem (freeblog, blogter, nolblog). Így keresőmarketinges szempontból inkább a 2006 után épített oldalaim, rendszereim a megfelelőek. De ekkor még mindig nem tudatosan építkeztem, hiszen célok irodalmi művek publikálása, webakciók és netes játékok szervezése, saját alkotói személyiségemnek a webre vitele volt a célom.

2011-től azonban, ha nem is mindenben és mindig, de már a SEO-szempontok szerint webelek, mivel projektumokat is vezetek ezen a területen. Mondhatom, minden csínját és bínját megtanultam a szakmának – és rengeteg saját ötlettel gazdagítottam. Gondolhattam tehát magamat valamiféle autodidakta keresőmarketinges, seós szakembernek. És most letaszítottak a Google-trónról…  Hiába a hetven blog, a sok száz tematikus honlap, a külön seo-webbázisok…

No de lesz ez még úgyse!

Első helyre kerülés Google-SEO szakértő segítségévelSEO szakértő kulcsszóval a Google első oldalra kerülni nem könnyű. Keresőmarketing módszerek – Honlap keresőoptimalizálás szakember tanácsai segítségével. Első Google találat 

Laptop kijelző szerviz
Notebook képernyő javítás

Frissítés 2017

Új keresőmarketing projekt-blog: http://laptopcafe.blog.hu/

Táskaszámítógépek szervizelése Pesten és Budán

Súly és tömeg, tömeg és súly siralmas megkülönböztethetetlensége. Sokak számára itt szakad el a szál. Út, idő, sebesség, gyorsulás – még rendben is lenne. De a kinetika után jön a dinamika. Az erők. Mi az, hogy a súly az erő. Nehogy már egy nehéz kő erő legyen. Vagy egy zsák cement. Az súly. Ennél is képtelenebb dolog, hogy a tömeg pedig a tehetetlenség mértéke. Na ne. És hogy a súly az nem kiló. A kiló az tömeg és kilogramm az úri neve. A súly meg newton. És úgy keletkezik, ha a tömeget szorozzuk a gyorsulással. Marhaság. Egy zsák cement 30 kiló. Ez a súlya és nem kell semmivel szorozni. Aki mást mond, szamár. Vagy fizikatanár az iskolában.

Amikor az SMS-ben küldött üzenetében tanítványom azt kérte, ezt magyarázzam el, azt válaszoltam: haladjunk sorban. Azt már első óráink során felmérhettem, tanítványomat bizony nem véletlenül húzták el a felvételi vizsgán, őszintén szólva még azon is csodálkoztam, miként tudott e tárgyból leérettségizni. Teljesen hiányzott nála az a fajta gondolkodásmód, ami ehhez a tudományághoz szükséges. Az egzakt ismeretek iránti elfogódottságomban már-már úgy láttam, hogy a valóságérzékelése is hiányos, mivel egy aláhulló golyóban, lejtőn csúszó téglában, kilőtt lövedékben képtelen meglátni a fizikai testet és képtelen azon nagyszerűségükben érzékelni és megfejteni az erő, a tömeg, a sebesség, a gyorsulás, az idő és a megtett út összefüggéseit. Első feladatomul tehát azt tűztem ki, hogy megszerettetem vele a fizikát. De semmire sem mentem, hiába áradoztam arról, mi felemelő érzés, ha a konkrét helyzetekből levonható általános törvények révén átéljük a világ megragadhatóságát és lépéseket tehetünk az emberi megismerés göröngyös, ám gyönyörű útján. Megnyesegettem hát az ambícióimat, amíg magyaráztam, nem is volt semmi baj: általában tudta követni a leíró részeket, ha visszakérdeztem, értelmezve felmondta a hallottakat, nem volt nagyobb gondja a matematikai apparátus használatával sem. Mégis menni fog ez, gondoltam elégedetten. Ám amikor a következő alkalommal tovább akartam lépni, kiderült, hogy az előző óráink anyagát tökéletesen elfelejtette. Kezdhettem hát elölről az egészet, miután SMSek tömegét váltottuk időpont-egyeztetés gyanánt. Continue reading “A tömege és a súly”